Az öt platina és 22 aranylemezzel büszkélkedő Scooter fennállásának tíz éve alatt nemcsak a legnépszerűbb európai slágerlistás zenekarok közé verekedte be magát, de több lemezt ad el, mint bármelyik dance és techno zenekar valaha is tette.
Az 1994 novemberében a Hyper, Hyper című gigaslágerrel startolt „technorobogó” (mivel a scooter szó valami hasonlót jelent) csaknem 750 ezer lemeze talált gazdára a német nyelvterületen ebből a ma már legendásnak számító opuszból. H.P. Baxxter, az 1966. március 16-án született frontember jó értelemben vett legenda. A zenekarban ő a felelős az új koncepciók kidolgozásáért és a határidők betartásáért, míg társai véget nem érően görnyednek szintetizátoruk kijelzője fölé. Egyszóval igazi véreskezű projektmenedzser. De egyértelműen kiabáló stílusa teszi őt a színpad kultuszfigurájává. „Nem a szavak jelentése érdekel, hanem a szöveg fonetikája, melynek támogatnia kell a ritmust” - vallja. Kiadója szerint ezt a hangosbemondós technikát az eltelt idő alatt H.P. annyira tökéletesre csiszolta, hogy a színpadon leginkább energikusságával hozza lázba a rajongóikat.
A ‘80-as évek elejétől zenéket készítő Rick Jordan pályája igencsak egybekapcsolódott H.P.-ével. Az első ok: összeköti őket a rokoni szál, hiszen unokatestvérek. A második: mindketten szerény sikereket elértek el az apácákat favorizáló Celebrate The Nunn nevű hannoveri new wave zenekarban. A banda feloszlása után másfél évre elváltak útjaik. Baxxter Hamburgba költözött, és egy lemezcégnél vállalt munkát, míg Rick klasszikus zongoraleckéket vett, de nem maradt hűtlen az elektronikus zenéhez sem, hiszen ezzel párhuzamosan hangmérnök iskolába járt, és felépítette saját házi stúdióját. Mind a mai napig ők maguk írják, veszik fel, keverik és masterelik valamennyi dalukat. 1994-re tehát adottak voltak a feltételek a Scooter létrehozására.
A hirtelenszőke H.P. Baxxternek, Rick Jordannek és Ferris Buellernek sikerült az évek során egyik listavezető dalt produkálni a másik után, és megtartani az állandó, 250 ezer fős rajongótábort. 1998 nyara azonban fordulópont volt Scooter életében. Ferris szólókarrierjére hivatkozva kilépett a csapatból. Azóta bebizonyosodott, rossz lóra tett, hiszen néhány sikertelen kislemezen kívül eddig nem sokat hallhattunk róla. Az ő pótlására Alex Coon, a zenekar addigi stúdióasszisztense érkezett, aki tökéletesen beleillett az addigi koncepcióba.
A fiatal DJ-nek nem volt újdonság a dolog, hiszen egyszer már helyettesítette a sérült Rick-et egy szilveszteri bulin, amit saját bevallása szerint már akkor nagyon élvezett. Persze tőle addig sem volt idegen a szereplés, hiszen évekig dolgozott progresszív house lemezlovasként egy hamburgi klubban, ahol Jens Thele (milyen kicsi a világ!) fedezte fel és ajánlott neki szerződést. A Scooterben egyébként Axel feladata a közönségkapcsolatok ápolása, illetve lemezlovas múltja miatt rá hárul a zenék club-hangzásának kialakítása is. Saját bevallásuk szerint zenéjük olyan ma népszerű stílusok elemeit ötvözi, mint a happyrave, a trance, a hardcore és a breakbeat.
2002 tavaszán újabb tagcsere történt. A billentyűs Axel megunta a közös munkát, hogy ezentúl saját terveit megvalósítva készítsen lemezeket és remixeket. Helyére a 25 éves DJ és producer Jay Frog érkezett, aki már bizonyított, hiszen első saját dala, a Kontor Records-nál kiadott Pushin igazi klubsláger lett egész Európában. De ő korábban is dolgozott már együtt a Scooterrel a Ratty és a Living On Video című felvételeknél.
Jens Thele producer irányításával a hármas fogat nyolc év alatt kilenc nagylemezt, húsznál is több maxit, és egy dupla válogatásalbumot produkált, amelyek egyenként is több mint 500 ezer példányban keltek el világszerte.